hogy egyik pocsék nap követi a másikat. Van az úgy, hogy tényleg semmi nem sikerül, és úgy érzem minden összejött. Ilyenkor én is padlón vagyok, mint bárki más. Hogy miért sikerül már másnap mosolyogva folytatnom? Azért mert voltunk ennél már sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben is, amit tényleg senkinek sem kívánok. Akkor talpra álltunk, nagy küzdelem volt, Apának is, Kingának is, nekem is. Sok sebet cipelünk még mindig, van ami lassabban gyógyul, mint más. Sőt fáj a mai napig. Nem könnyű erről beszélnem sem, nem hogy írnom. Miért teszem még is? talán a gyógyulási folyamat része, vagy csak frank árfolyam emelkedése teszi, és a tudat, hogy nem adhatom fel én sem? Fogalmam sincs, de most kikívánkozott.
Amikor megláttam Osli új készletét éreztem, hogy ez lesz belőle, mégsem hittem, hogy tényleg, főleg azt nem, hogy képes leszek meg is mutatni.
Aztán napról napra biztosabb lettem benne, hogy mégis. Pedig mostanában nem kímélnek a rossz napok, rossz események. Oldalba foglalhattam volna Kini balesetét is, tökéletes téma lett volna az is (bár ahogy írom körvonalazódik egy újabb oldalacska...) Mindegy is, kicsit szétszórt vagyok, leírok egy mondatot, aztán törlöm...
...á, kár is magyarázkodni, fájó téma, sok könnyel, még mindig...
mutatom azt a szépséget, ami most a fenti zagyvaságot eredményezte (bocsi érte mindenkitől, ígérem nem sűrűn jövök majd ilyen poszttal)
és akkor az oldalam (ennyire félve még egyet sem tettem közzé)
Vidámabb dolgok is vannak azért szerencsére! Kapásból két lehetőségetek is van megnyerni az Imperfect Life készletet.
Osli blogján kommentelsz (írd le mire használnád), illetve szintén kommentet hagysz
itt.