No, de milyen is az élet :D
Kovaxka és Saxon megjelentetett egy újabb kollabot, amit én (tényleg nem tudom hogyan), de észre sem vettem (állatira szégyenkezem). Ez az apró malőr azért is érdekes számomra, mert május eleje óta tudom, érzem, hogy nekem most pont egy ilyen készletre van szükségem, amolyan terápiás jelleggel. Nagyon nem vagyok formában mostanában...
Lényeg az, hogy nagyon örültem a "meglepetés" készletnek! Neki is álltam gyorsan, bár még nincs 31-e, és el is készültem az oldallal. Nem kapkodtam el, legalább a harmadik este simogatom (nem azért mert olyan nagyon melós oldal, hanem mert sosem láttam a monitort a könnyeimtől). Elkészült végül, és most úgy érzem, hogy én is újjászülettem picit.
10 megjegyzés:
Jaj, ne is mondd... Gyönyörű oldal, remélem, segített is.
Nagyon megértelek. De nem is kell mindent kiadni magadból.
Szép oldal.
Cépek vagytok nagyon!:) Bízom pozitív hatásában :)
Megérintően szép!!! .. és hogy mennyit kell kiadni magunkból, ahány ember, annyiféle - csak van, aki ezt nem érti, mert csak önmagával vagy önmagával szemben sem toleráns! Te maradj olyan, amilyen vagy Orsi!!!!!
Csodás! Látod, mi mindenre jó ez a hobbi...
csodás oldal! az pedig, hogy megalkottad, biztos, hogy segíteni fog. na, én ezért szeretem a scrapbookot.
Nagyon klassz.
Ez nagyon szép Orsi! Mindig el kell mondani, hogy mit érzünk a másik iránt!remélem segített!:))
Én is sírtam. Nagyon szép oldal. Egyébként meg technikailag is csodás lett. Imádom a kis trükkjeidet. Most a kedvencem a képakasztó a bal oldalon. :)
Most vagyok itt sokadszorra. És most törlöm ki sokadszorra a hozzászólásomat. Mert bármit mondanék is kevés lenne. Itt hagyok egy apró simítást virtuálba. Amit nem tudok el mondani, azt tudjad Te helyettem! Köszönöm Orsi!!
Megjegyzés küldése